Nulladik nap: Pont egy éve hogy utoljára ültem itt, ugyanígy a motoron. A Tátra mégis csodálatosabb, mint valaha. A többiek pont ugyanolyannak látják, mint egy éve – nekem valahogy mégis szebb. Hat óra alatt értünk ki, megküzdve az alig öt fokos Tátrai éjszakával, és az autópályán heverő szarvas tetemmel, amit vagy 140-es tempónál kerültünk ki…
Éjjel fél tíz mire a szállásra érünk, elfoglaljuk a szobákat. El sem hisszük, a csodás kilátás ugyanúgy jár a szobához, mint a tavalyi kedvező ár: 5 liter benzin áráért alszunk itt. Továbbra sem értjük hogy lehet ennyire olcsó.

1. nap : tízre a Szlovák Paradicsomban vagyunk, mi már sokadszor – a többiek még csak képről látták ezt a csodát.

Több mint öt órás gyalogtúra, majd’ fél kilométer szintkülönbség. A 40-50 tagú létránál már erős a kihívás, ránézésre is. Egyesek biztosítókötélről beszélnek, aztán látva, hogy itt szigorúan öt éves kor alatt használnak ilyet (ott is feleslegesen) gyorsan nekivág mindenki.

Jó hasznát vesszük a kísérő autónak, így a mászás után egy mozdulattal visszaöltözünk motoros ruhába, és egy rövid vargabetűt leírva a Szepességben, visszaindulunk a szállásra.

Hulla fáradt mindenki, a hatalmas adag vacsora után gyors fürdés, és éjfél után (némi Becherovka hatása alatt) mély álomba zuhanunk.

2. nap : Meglátogatjuk Zakopanét, de a rossz időjárás és a hatalmas tömeg miatt csak egy rövid pihenőt tartunk (ahol sikeresen el is veszítjük a kísérőautót :)

Suchá Hora-nál visszakanyarodunk Szlovákiába, majd Árvaváralján (Oravsky Podzdamok) állunk meg pihenni.

Donovalyban gyors ebéd, az 577 újra sláger ( pár helyi menőt utolérünk… ööö… illetve párat szándékosan nem :) este hétre már pesten vagyunk.

Itt búcsú, és ki-ki lakhelye szerint motorozik még 100-200 kilométert hazáig.

Kint a nyelvtörvénynek, vagy a Magyargyűlöletnek nyomát sem tapasztaltuk, (sőt Magyar tolmáccsal és sok helyen Magyar étlappal vártak) a közlekedést ismét csak dicsérni tudjuk: lenne mit tanulni a Szlovákoktól.

Az előre beharangozott „szemét” rendőröket sehol nem leltük. Igaz, ha a szemétség alatt azt értjük, hogy MINDEN falu vagy város, minden egyes útján 50-nel kell menni, és ez szentírás, akkor valóban szemetek. Több helyen mocsok módon ellenőrizni is merték ezt, a direkt erre a célra rendszeresített eszközzel. Döbbenet…

A Tátra továbbra is fasza hely, nincs vita. Segítőkészség, gyönyörű helyek, általában véve jó utak, és továbbra is nevetséges költségek: péntektől vasárnapig, 28ezer forintot költöttünk kint, két személyre, tankolással, belépővel, éttermi vacsorával/ebéddel együtt.

De a legjobb, hogy mindenki megérezte azt a bizonyos pluszt, amitől az egyszerű motorozás, túrázássá lép elő.

Ahogy hazaér, lesi a térképet, számolja a kilométereket, oszt-szoroz. És elnevezi a csapatot ’Hegylakók’ –nak.

Egy már biztos: idén ezer méter fölé jutottunk – lábon, és motorral egyaránt.

Jövőre a kétezer jön – reszkess Dolomitok, támadunk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.